Miért kristályosodik a méz?

A mézfogyasztók között néha terjed az a tévhit, hogy a méz azért kristályosodik, mert kristálycukorral etette a méhész a méheket. Ezen a méhészek általában jókat szoktak mosolyogni, majd türelmesen elmagyarázzák, hogy a méz ( elsősorban a vegyesméz ) természetes tulajdonsága, hogy egy idő után besűrűsödik, "megikrásodik".
Gondoljunk csak bele, hogy a nagymama házibefőttje kristálycukros lében van eltéve, mégse csapódik ki benne a kristálycukor, még évek múlva sem.

A különböző fajta mézek eltérő idő után kristályosodnak meg. Ez az idő függ a mézben természetesen jelen levő szőlő- és gyümölcscukor arányától, valamint attól, hogy milyen hőfokon tároljuk. A méz leggyorsabban 15 C fokon kristályosodik meg, az ettől eltérő hőmérséklet lassítja ezt a folyamatot. Az akácméz még 2-3 év múlva is folyékony marad, míg a repceméz pergetés után 1 héttel már bekristályosodik ( nem mintha ez csökkentene az értékéből).

Ha valaki kevésbé szereti a kristályos mézet, akkor max 40-45 C fokon kiolvaszthatja azt vízfürdőben, vagy esetleg mikrohullámú sütőben. Melegítéskor csak arra kell vigyázni, hogy ne nagyon haladja meg ez a hőmérséklet a 45 C fokot, mert akkor bizonyos jótékony hatású anyagok károsodnak a mézben. A boltban kapható mézeknek is néha lehet a hátulütője, hogy túl magas hőmérsékleten hőkezelték, és így elképzelhető, hogy bizonyos szempontból értékcsökkentek lehetnek.

Ezért célszerű - annak aki szereti - kristályosan, természetes állapotában fogyasztani a mézet, vagy olyan helyről beszerezni, ahol biztos hogy szakszerűen kezelték azt.